A nehezén túl vagyunk...:)
"Mit tudnál neki ebben a pillanatban mondani?
kívánsz boldogságot, szeretetet lelni?
oly sok mindent szeretnél mondani,
de szavakra nem tudsz találni,
hisz tudod, ezekkel el kellene búcsúzni.
Látsz arcáról egy könnycseppet lehullni,
ebből is látni,
ő sem akar elhagyni.
Ha nem is fogjátok egymást soha többé látni,
szívetekben minden emlék egy barátra fog emlékeztetni. "
Ui: Ki tudja, hogy csak az alkohol mondatta -e veled az üzenetet vagy, valóban ezt gondolod...:)? Hisz nálunk nem lehet tudni a pia mit vált ki!:)
Egy megragadt...beismertem a rosszat, de nem én vagyok az oka...annak, hogy most hova mehetsz vagy hova nem...Ez már tényleg nem az én saram!:)
Sőt! A kettőnk dolgát nézve mindent, és mindenkit kizárva azért, hogy ez lett a vége azért mindketten egyformán felelősek vagyunk! Szerettük egymást... tudod olyan ez, mint egy hosszú házasság. Ennyi év után, ott is néha utálják egymást és besokalnak!
Hegyek- Völgyek!
Nem magyarázkodom! ...én annyiszor kértelek, hogy üljünk le és beszéljük át, mert éreztem, hogy nagy gáz van és baj lesz, de te nem hallottad meg! Pedig lehet, egy hosszú őszinte beszélgetés után nem fordulok ki. Mindegy! Az üzeneted nem süket fülekre talált...:) Az érzéseid pedig nem plátóiak!
Azért üzentem csak, mert te is üzentél csak!:)
Az üzenet mindkettőnkre vonatkozott!!:) A fotó is...nem csak rám, rád is!Ingibú fiam!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek