Szerintem mást nem is kell mondanom...csak azt, hogy ez így van rendjén!
Egyszer mindenki megtalálja azt aki mellett a helye van. Addig viszont sok leckét ad számunkra az élet...mindent meg kell tanulni, hogy aztán megérdemeljük egymást. Hiszen az élet nem minden nap fenékig tejföl. Az egymás iránti tisztelet, kölcsönös odafigyelés aztán meghozza gyümölcsét.
Rengeteg küzdelem. Millió könnycsepp...de ezen a napon a boldogságtól peregnek a könnyek...és nem csak a te szemedből...mindenkiéből aki a családodban végig járta veletek a hosszú, és nehéz utat az oltárig...
Az élet rövid! De én hiszem, hogy a hátralévő kicsi időt szeretetben éljük majd.
Mindenkinek a világon, ismerőseimnek és ismeretleneknek azt kívánom találjátok meg egymást ti is!
Tudom el vagyok veszve...sok ismerősöm régóta nem hall rólam, nem szerepelek a médiában, nem csinálom a botrányokat...
De itt vagyok!
A betegségem miatt szükségem volt a magányra, és a nyugalomra... Megtaláltam magam, és a helyem a világban... a kispárnám is a legjobb helyen kapott helyet, ott ahol az Ő kispárnája van! Tudom akik szeretnek azok most nagyon boldogok...és mi is!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek