A Szobában
Csendes a szoba, csendes a sötét,
S szinte hallom az árnyak léptét.
Hosszú estének nézek elébe,
Mikor lesz e nagy viharnak vége?
Körbe a szobában ijesztő árnyak hada,
S bútorok rettentő mosolya.
Csak figyelnek, s kérdezgetik: alszik-e?
Mikor lesz e nagy viharnak vége?
Az árnyak mintha közelednének,
S én egyre tisztábban látom a képet.
Mind engem akarnak, nézik: lélegzik-e?
Mikor lesz e nagy viharnak vége?
Reggelre elnyomott az álom, s csend ült a szobára
Nem látszik már a félelem árnya.
Elmenekültek, hisz előtört a napnak fénye,
Számomra e nagy viharnak örökre vége.
Kezdek ismét gyenge lenni.
Ma megint úgy ébredtem, hogy orvosra volt szükségem.
Ez a betegség kezd egyre rosszabb lenni...úgyhogy, ez most nem egy poénos blogbejegyzés lesz, bocsánat.
20.-án ismét orvoshoz megyek, és gondolom megint a gyógyszer adagomat próbálgatják beállítani...
Azt mondta a doki, hogy nem akar elkeseríteni, de nem egy pár hónap lesz a gyógyulás...hanem évek. Még az is megtörténhet, hogy életem végéig szedhetem egyik-másik orvosságot.
Most nagyon rosszul vagyok...semmi nem érdekel...
Utolsó kommentek