Pár évvel ezelőtt Indiában jártam, pontosabban Goán.
Életem egyik legszebb élménye volt ez az utazás. Gyönyörű helyeken jártunk és rájöttem, hogy Indiában élnek a világ legkedvesebb emberei. Iszonyatos a szegénység, de az emberek mégis mosolyognak és kedvesek.
A repülőről leszállva az első állat ami szembe sétált velünk...természetesen az egyik Szent tehén volt.:)
A buszon pár perce ülhettünk amikor, lepra telepet láttunk...beteg emberekkel tele, akik a város szélén kiközösítve élnek, a halált várva. Borzasztó volt!
Nincs tisztaság, és nincs különösebb luxus a dzsungel közepén...de ez mind eltörpül az érzés mellett, ami a hatalmámba keríti az embert ezen az egzotikus helyen.
Vissza szeretnék menni...annyira más minden! Őszinte tiszta szívű emberek egy furcsa, félelmetes, de mégis mesés helyen. Nincs idegeskedés. Nincsennek hamis barátok, akik érdekből vannak mellettem.
Érkezés után rögtön a partra rohantam.
Sajnos, nem jut pénz normális táblákra...de igy is egyértelmű. Vagy nem?:)
A fűszerek dzsungelében Diácskával. A nyakunkba virág, a homlokunkon festék pötty...a helyi lányoktól.
A piacon egy gyönyörű kicsi lánykával, aki szülei helyett dolgozott éppen.
Szeretkezni, itt igazán jó lett volna...:)
Érdekes...nem szép, különleges.
Szépek.
Szomorú, de ilyet is láttam.
Édesanya gyermekével.
Érdekes volt, emlékezetes és nagyon szeretnék még az életembe eljutni ide. Vagy akár nyugalomban, szeretetben élni valakivel...Itt!!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek