Nemrég étkeztem meg.
Bambergban voltunk, erotika kiállításon.
Az csak hab volt a tortán, hogy az utolsó nap ismét kórházba kerültem… erről majd később, nem akarom, hogy a sok rosszindulatú és álszent emberek ezen csámcsogjanak megint.
Nem térek magamhoz, hogy mekkora parasztok léteznek!
Munka után szombat este hajnali háromkor megszólalt a telefonom.
Már az is egy igazi bunkóra vall, ha ilyenkor telefonál és nem barát vagy családtag… na mindegy!
A következő párbeszéd zajlott le:
„- Dzsudinéró? Te vagy?
- Én… Te ki vagy?
- Figyelj! Az kurvára nem lényeg! Kérdésem lenne!
- Honnan tudod a számom? Miért nem a menedzserem hívod?
- A médiából tudom.
- Baromi vicces vagy drága így hajnalban!
- Itt vagyok a svájci Alpokban.
- Ki nem szarja le?
- Ha átutalok neked egy magasabb összeget, akkor idejönnél dugni?
- MI VAN ?
- Csak két napot leszünk itt…"
Mondta volna tovább de, kinyomtam.
Forgolódtam az ágyban, nem tudtam aludni. Eszembe jutott, hogy a barom arc kiíratta a számát:
+36-20-5-100-132 Gondoltam közzé teszem, ha már ennyire szemét volt! Hátha valakinek ismerős…
Hát persze, hogy visszahívtam.
„- Judy vagyok!
- Zavarsz, ne zaklass!
- Én téged?
- Aha!
- Na hallgass meg drága! Ha dughatnékod van, tárcsázd édesanyád… hajnali három van, és én leszarom ki vagy!
- Fenyegetsz?
- Nem de azt megígérem, hogy páran téged is hívni fognak, mert kiírattad a számod! Na jó éjt seggfej!
Most komolyan ti nem lennétek idegesek! Mit képzelnek magukról ezek a suttyók?
Az eszem megáll… nem tudtam kedves lenni, és úrinőként viselkedni.
Nem tojtam be, felveszem a kesztyűt... Hamarabb kell felkelnie, ha velem akar szarakodni!
Elegem volt az ilyen telefonokból!
Nem tisztelik, hogy ember vagyok?
Azt hiszik sosem pihenek, azt hiszik egyedül alszok állandóan, és nincs mellettem valaki aki átölel, és akinek fájnak az iyen hívások?
Azt hiszik mindent meg lehet tenni, mert azt vállaltam, hogy közszereplő leszek?
Nem vagyok köteles elviselni...
Utolsó kommentek