Az elmúlt napok kicsit megviseltek. Most nem szeretném itt a blogomon folytatni, és magyarázkodni sem arról hogy, mit miért tettem. Minden ok-okozat...mindennek volt előzménye!
A józan ész felett győzőtt a harag...ami sosem jó tanácsadó, hiszen amit az ember haragból tesz annak mindig rossz a vége.
De valahol mégis megvan amit szerettem volna, és már rég meg kellett volna tennem...sajnálom, hogy nem hallgattam másokra. De igazatok volt!
Vállalom a negatív hős szerepét! ...nem tárom a nagyvilág elé az én kálváriám, ami három éve tart, ahol egy felvétel sok mindenre bizonyíték volt...csak nem akartam hinni a szememenek!
Vége! Nem lett volna szabad ezt tennem, legalábbis nem így! Ezért nem is magyarázkodom, azt hogy, ki mit követett el amiért berágtam...mindenki pontosan tudja!
Lezárult egy korszak, és mostmár mindannyian megyünk a magunk útján.
Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem szégyellem...tudom, hogy máshogy kellett volna.
Bár, a vége úgyis ez lett volna...mert már rég ezt akartam, csak nem volt erőm megtenni ennyi év után. Olyan ez, mint egy szakítás.
Sajnálom...mindenki meg fogja találni a boldogságát! Hiszen a boldogság ott van mindenben csak meg kell látni.
A boldogság :
Ott van reggel, mikor kinézek az ablakomon, és a madáretetőben jóízűen falatoznak a verebek.
Ott van, mikor kinyitom az ajtót, és két szeretetre éhes szempár néz velem szembe.
Ott van, amikor reggel az édesanyámhoz bújva kortyolgatom a kávém.
Ott van, amikor a testvérem átölel.
Ott van, amikor a telefonom csörög, és a barátaimmal együtt nevetünk.
Ott van, amikor esténként leülünk és őszintén beszélgetünk.
Ott van, amikor a 84 éves nagymamám rámnéz és könnyek csillognak a szemében, mert szeret.
Ott van, amikor az édesapámmal álmodom.
Ott van, amikor szerelmesnek érzem magam.
Ott van, amikor valakinek jót adhatok.
Ott van, amikor a húgom kislányára nézek.
Ott van, amikor az igaz barátaimmal sírunk és nevetünk.
Ott van, minden apró tárgyban a levegőben, és nem csak a munkában... észre kell venni!!!
Be kell látni ha hibázunk, és meg kell tanulni megbocsájtani.
Én megbocsájtottam barátnak, és ellenségnek egyaránt, de felejteni sohasem fogok, mert a lényeg itt van nálam...mindig kettőn áll a vásár.:)
Ui: Többet nem szeretnék erről beszélni... és sárt dobálni, mindenki tudja mit tett...én felvállaltam... már igy is éppen eléggé fáj mindannyiunknak.
.jpg)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek