Erotikus vasárnapot!

Mostanában kevesebbet vagyok itt. Ne haragudjatok!

Nagyon sok helyen jártam. Salerno, Szicília, Karlsruhe… Jelenleg bőröndben élek!

De legalább nem unatkozom.

A sok utazás mellett iskolába készülök idekinn. Bár a német egyre jobban megy, azért félek a sulitól, hiszen minden nagyon új még.

A barátokkal folyamatosan tartom a kapcsolatot. De már csak a legfontosabbakkal. A telefonszámom is lecseréltem.

Szerencsére van magyar RTL adóm így nyomon követem a Való Világ eseményeit is. Hát gyerekek nem semmi! Ritka alattomos emberek vannak bent. Bár tudom, hogy a lét a tét… de én mégsem tudnék embereket megalázni, hogy elérjem a célom. Hogy kiknek szurkolok? Béci, Laci, Gombi. A többiről inkább nem nyilatkoznék, bár Alekoszt is imádom, és Szandikán jókat nevetek.

Eljegyeztek… de erről bővebben legközelebb.

Naponta biciklizni járok, és kilométereket tekerek. Gyönyörű erdők és patakok mentén tekerek, élvezem nagyon!

Végezetül pedig engedjétek meg, hogy megemlékezzek egy nagyon kedves ismerősömről, aki a hét elején itt hagyott bennünket, és szerető családját örökre… az élet igazságtalan és rövid… hogy mi van utána? Aki itt marad annak a fájdalom és az űr a szívében. Csak a jók mennek el…

A karácsony nagyon szépen sikerült.

Megkaptam álmaim ajándékát a szerelmemtől. Szófiának hívják. Egy gyönyörű fekete Labrador kiskutya, öt hónapos.

Három napig csak sütöttem, főztem. A Hal a tortán című műsorban nem sikerült megmutatni a tudományom, itthon viszont annál inkább. Ki kellene, adjak egy szakácskönyvet. Kevergethetném a levest, mondjuk egy szál csöcsben…

 Húsleves készen szépen...

 Borsóleveske fől...

 Kocsonya startra kész.

 Kocsonyákok...:D

 Káposzta beindul!

 Pornós avagy lucskos képoszta.

Hagymás malacságok.

De most komolyan! Ilyen úgysincs. Összeszövetkezek pornósztár barátosnéimmal, ellenségeimmel, mert mindegyik jól főz… bármennyire hihetetlen.

Ja! Nem fogtok látni abban a bizonyos műsorban. Félek, hogy összetöröm magam. Félek, hogy kidurran a szilikonom. Félek, hogy kitörik valamelyik fogam. Félek, mert a televízió mindenkit kövérít… és én nem akarom, hogy megint letehenezzen valamelyik értelmes kommentelő aki mellesleg „sunázna”.

Még valami fontos! Tisztázzuk végre!

Igen!

Kibékültem Rácz Lindával! Akinek a világon a legszebb kisfia van! A kezemben is tartottam már, órákon át! Gyönyörű kis picuri.

Tudjátok, mindenki követ el hibákat. A fontos, hogy belássuk ezeket. A mi barátságunk nem egy futó haverság volt. Hosszú éveken át voltunk egymás mellett, ez szinte olyan, mint egy házasság. Akarva akaratlanul a másikat piszkáljuk. Egy idő után már minden idegesít, amit a másik mond, vagy tesz.

Nem tudjuk egymást kitörölni az életünkből. Ez már így marad! Nevetünk, sírunk, veszekedünk, kibékülünk… de itt vagyunk egymásnak. Ennél fontosabb nincs!

 Itt még rosszak voltunk! :D

Mennem kell! Szófi szétszedte a karácsonyfát….

Igenis hinnetek kell a csodában!

Nem hittem benne, de ma már bátran állítom, hogy velem csoda történt. 

A történet öt évvel ezelőtt kezdődött.

Egy pici keksz színű zsemlegombóc ült a kertben, előtte hatalmas labdával. Fekete gombszerű szemekkel nézett rám. Ez az első találkozásunk volt.

-          Anya! Hiszen ez olyan, mint egy háztartási keksz! Hívjuk Sütinek!- 

Sosem volt vele baj. Anya az „illatosról „kimentett egy pici kutyust. Őszinte társai lettek egymásnak. Ettől a naptól kezdve egy kutya házon osztozott Picur, és Süti. Egymás nélkül egy lépést sem tettek. Az életünkhöz, és ezáltal a családhoz tartoztak. 

Két héttel ezelőtt megtörtént az egyik legszomorúbb dolog, velük és velünk…

Hatalmas hó esett le, és iszonyatos szél volt azon az éjszakán.

Anya éjjel dolgozott. Hajnalban, amikor hazaért a kapu tárva- nyitva volt. Picur remegett és nyüszített. Süti sehol nem volt…

Megkezdődött a játék az ördöggel.

Plakátok, internet, állatmenhelyek, gyepmester hívogatása. Két hét telt el… mindenki lemondott róla. Közben Picurban is tartotta anya a lelket, mert a kicsi szíve majd megszakadt Süti után.

„Biztosan van már új gazdája… ellopták… lehetetlen, hogy visszajön… leesett a hó úgysem tud tájékozódni…”  Ezeket mondák két hét után...

De én éreztem a szívem mélyén, hogy haza kell mennem Magyarországra. Meg kell találnom… vagy keresnem. A lelkem sehogy nem nyugodott. 

Olyan mintha egy tűt keresnénk a szénakazalban.

Órákat kocsikáztunk a környéken. A párom lassan haladt a kocsival, én a nevét üvöltöttem. Abban reménykedtem, hogy meghallom az ugatását, vagy megismeri a hangom, és valahonnan előszalad… Az órák teltek el.

„Elég! Nem bírom tovább. Tehetetlen vagyok. Menjünk valahova… csak haza ne.”

A tesco felé vettük az irányt. Egy órát töltöttünk el ott. Bolyongtunk a sorok között. A sírás szinte megfojtott. 

Hazafelé a szerelmem nem ott fordult le ahol kellett volna…(Szerencsére.) a régi temető mellett haladtunk el, amikor a sötétben egy zsemleszínű kutyust pillantottam meg. A párom lehúzta az ablakot, én meg kiabáltam „Süti !!!! „ A kutyuli hátra nézett, majd leült. Amikor kiszálltunk az autóból elszaladt. Elveszettük szem előtt.

A vasúti töltés túl nagy volt, hogy csak egyszerűen leugorjunk. Bepattantam a kocsiba és gázt adtam. Nem tudtam, hogy az én kutyám e, csak a szívemben egy furcsa érzés azt mondta : - Hajts! Gyerünk még több gázt!

A párom kipattant a kocsiból a régi temetőnél, és futva indult az állat keresésére. Én a környező utcákon furikáztam… hiába!

Amikor ismét az autóban ültünk a párom vigasztalni próbált. Azt mondta, biztos nem az én kutyám, amit láttunk sokkal nagyobb volt. Magamban azt gondoltam, hogyha nem az enyém, akkor miért ült le…egy gazdátlan eb ha hívjuk vagy elfut, vagy egyből jön. Nem ilyen furcsa mint az a kutya amit láttam.

Iszonyatosan fáradt, és elkeseredett voltam. Hazafelé kanyarodtam, amikor ugyanazon a helyen csak valamivel közelebb… a síneken megpillantottam a kutyát ismét.

Semmi nem érdekelt. Kiugrottam a kocsiból. Akkor már láttam…hogy, az enyém!

Leugrottam a töltésről és a nevét kiabáltam. A kutya elindult felém. Leültem a földre. Bömbölve sírtam és azt hajtogattam „édes istenem! Köszönöm! „. A kutyám szeme is könnyes volt…szinte hallottam, hogy egy kő esik le a kicsi szívéről. Lefeküdt és mellé feküdtem, öleltem, pusziltam és tudtam, hogy csoda történt velünk.

A kocsiban a fejét a térdemre rakta. „Látod! Megtaláltatlak! „-mondtam.

Két hét után ismét otthon van. Együtt velünk, és Picurral.

Nem keresem a válaszokat, nem teszek fel kérdéseket. Véletlenek nincsenek… Hinni kell a csodában! Soha nem szabad feladni!

 Kinyítottam az ajtót Süti ott ült a lábtörlőn, ajándékot hozott...egy döglött verebet! :)

Nagyon izgalmas, és egyben szar napok után ismét itt...

26.-án Alexával elindultunk Győzikémhez Salgótarjánba.

Pofás kis kocsimmal nagyon menőnek éreztük magunkat. Suhantunk a pályán téli gumi nélkül...

Megérkeztünk, a szórakozóhely előtt már várt a rajongó tábor bennünket.

 Győzike mindent megtett, hogy az öltözőben is jól érezzük magunkat. Pizza, üdítő italok, testőrség, és még sorolhatnám. HÁLIVÚD!!!!! Felöltöttük fellépő ruháinkat, és már libegtünk is a tett helyszíne felé...Alexa hosszú lábaival már a porondon is volt.

Nekem nem jött össze! A színpad előtt beleléptem egy törött üvegbe, és abban a másodpercben ömleni kezdett a vér a lábamból...levegő után kapkodtam, és azon elmélkedtem, hogy vajon ki fog vért adni! Mivel vérprofi vagyok, legalábbis ezen az estén marhára az voltam...felbotorkáltam a színpadra, és neki kezdtünk! A közönség semmit nem vett észre. ( remélem ) A műsor végén az öltőzőben a tulajdonos kötözte be a lábam...én közben a számban kilógó pizza darabbal együtt azon tűnődtem, vajon kibírom e pestig tetanusz nélkül.

Győzike megpróbált rábeszélni, hogy adjam el a kocsimat...azt mondta nagyon "raj"...nem adtam be a derekam, könnyes búcsúzás...indulás haza!

Suhantunk Pest felé...a téli gumi még- óhhh- gondolatomban sem volt! Hirtelen kb. három másodperc alatt leesett 10 centiméter HÓÓÓÓÓÓ! Fasza!

49 km-t, 2 óra alatt tettem meg, ( számoljatok átlagsebességet !!!! ) közben háromszor álltam majdnem fejre a "raj" autómmal!

YESSSS! AUTÓPÁLYA!!!! Gondoltam itt már biztos könnyen haladok...

... ezt nem sikerült megtudnom...Autómentővel tettük meg az út hátralévő részét...hadd ne mondjam mennyiért! A kedves srác aki megmentett... csak úgy mellékesen közölte, hogy kurvajóésnagyontünciautónaknemnevezhető kocsimmal együtt, télen inkább vegyem elő az ásd el magad felszerelést!

Szóval Győző ha olvasod...akár "ingyé" is oda adom a verdát!

Gratulálok Judykám, ismét király voltál!!!!

Ja! A lábamról inkább már nem is beszélek....