A hajléktalanokról készült többi fotót, és történetet hamarosan felrakom… addig más, mert lassan háború lesz a blogom körül és annak senki, nem örülne.
Ma nagyon korán felébredtem. Fél 6-kor már a reggeli koffeinmentes kávét szürcsöltem, majd neki láttam a karácsonyi romok eltakarításának.
Jól sikerült ünnep volt! Családias… De megfogadtam, hogy ez lesz az utolsó karácsony, amit úgy fogok eltölteni, hogy sem férj… sem gyerek… ez most komoly!
Számot vetettem az elmúlt évvel is. Sok jó dolog történt és sok rossz is. Megtettem pár olyan dolgot, amit azelőtt nem mertem és tettem pár olyat, amit szívesen elfelejtenék.
Amúgy visszatérve a karácsonyra, az egész ünnepi menü elkészítése az én feladatom volt. Ennyit nagyon rég nem sütöttem, főztem, mint idén de, hát ez ilyen ugyebár! Karácsonykor mindenki halára zabálja magát, ez alól én sem vagyok kivétel...
A szeretteimmel körbevéve, és persze a barátaimmal igazán jól telt az ünnep. Csak a szerelem hiányzott…
Na! Nem kesergek, mert nem vagyok azért ilyen szerencsétlen, csak idáig begubóztam a kis világomba, és azt hittem a válás és az azutáni kapcsolatom kudarca után jobb, ha egy ideig távol tartom magam mindenkitől és mindentől… meg ugye a betegség is rátett egy lappáttal.
De mostanra átértékeltem a dolgokat és leszarom a kudarcokat, elvesztett hamis barátokat.
Más dolgok lettek fontosak. Szóval holnaptól, de lehet mától, ismét belevetem magam az éjszaka sűrűjébe… Holnap a Napiászonline bulijára vagyok hivatalos. Ma este, pedig Diácskával keresek ismét valami remek programot. Ha valakinek van ötlete, várom…
Utolsó kommentek